A nyár kortárs művészeti attrakciójának számít a Műcsarnok kiállítása, az augusztus 23-ig látható Pillanatgépek. A német Werner Nekes médiatörténeti gyűjteményének különleges műtárgyai mellé mintegy 50 kortárs művész különböző alkotását helyezték. A vándorkiállítás második állomása Budapest, s ősszel Sevillába költözik tovább. Addig érdemes, (akár többször is) megnézni az év egyik legizgalmasabb tárlatát.
Mi volt?
A Műcsarnok tavalyi, a mostanival egy időben rendezett kiállításának címe árulkodó volt: „Na, mi van?”. Már pedzegették korábban is, hogy „Helyzet” van - pár éve volt ez a Műcsarnok nyári kiállításának címe - de odáig nem jutottunk el, hogy – eljátszva a cím adta lehetőséggel - én mondjam meg nekik, hogy mi van. Ha a művész nem tudja, akkor mit keres ott? Ez is mutatja, hogy a válság kiterjed a kortárs művészetre is, témát, formát, identitást keres ma a művész a képen kívül és belül.
Az elmúlt évek töményen unalmas, néhol kifejezetten dühítő kiállításai után az ember kételkedve, és kicsit félve lép a Műcsarnok falai közé. Aztán ahogy belépünk a kiállításra, rögvest eloszlanak a kételyek: bizony ez az, amire már régóta vágytunk, amikor nem unottan visszadobják a kérdést, hogy „na, mi van?” hanem kapunk egy izgalmas választ.
Megragadni a pillanatot
A „pillanat”, a felvilágosodás kora előtt tudományos mértékegység volt. A mai értékek szerinti 1.5 másodpercet tett ki egy momentum, s ez volt a csillagászati, matematikai és fizikai számítások alapja. Alkimisták keresték a lehetőséget arra, hogyan rögzítsenek kulcsfontosságú pillanatokat, miképp merevítsék ki az időt. Érezték, hogyha ez sikerül, az Örök Életre nyitunk ablakot, legyőzzük a halált, mely a pillanat múlandóságában lakozik. Végül egy ezüst alapú vegyületet találtak, mely képes volt a pillanat képét üvegre és bitumenre rögzíteni.
A fotográfia utáni kor.
A fotográfia a modernizmus szimbóluma: az új eszköz amely utat nyit és átértelmezi a múltat. Az „új művészet” megjelenését alig pár évtized múltán a mozgást rögzítő technológia, a film követte, s együttesen végleg átalakították a vizuális gondolkodást. Csakhogy a hőskor mára rég elmúlt, szinte mindenkinél van „pillanatrögzítő eszköz”, s eme eszköz használatához nem kell semmilyen különösebb tudás.
A mobiltelefonok kameráival minden arra érdemes percünk tárolható, illetve azonnal közölhető is, és máris százezrek osztozhatnak a „mágikus pillanatban”. Felmerül a kérdés: vajon egy YouTube linken fog először megjelenni az új Aranypolgár? A XXI. Század Bressonja egy digitális kamerával szaladgáló blogger lesz? Lehet, hogy a vásári videojátékokat egy még általunk el sem képzelhető új művészet fogja magába olvasztani?
(folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése